2. rész/ Amy története/
2011. aug. 20. 19:01 - írta darkydesmodusHy!!!!! Itt a 2. rész, de igazából nem tudom mikor jön a kövi rész. Van elképzelésem e felől, de nem tudom leírni, mert én már kb 5 résszel előrrébb járok xD Na jó sietek, de lehet egy hét múlva lesz rész :)
Jó olvasást
Darky
Na jó kábé egy hónapja annak, hogy a stúdió után megyünk a kiképzésre. Amynek már elege van belőlünk. Ő a „ tanárunk” és mindig pörög és leolt minket, ha nem tudunk célba lőni egy pisztollyal. Na JÓ igazából nekem nem megy, Tommak meg igen. Voltunk már a laborba, ahol kísérleteznek golyóálló ruhákkal, meg különleges rács olvasztóval meg minden hülyeségekkel. Már az idegeinkre megy a folytonos pörgés. Gustav és Georg haragszanak ránk mert nem járkálunk velük a városba. Ha tudnák miért nem, talán megértenék, de nem mondhatjuk el senkinek sem. Jaj a fedőneveket illetve nekem: Kétbalkezes Tomnak meg: Ügyetlen. Talán nem kell mondanom ki adta nekünk ezeket: Amy. Most is itt pampog, hogy nem tudok normálisan lőni.
- De nem megy! – ordítottam rá.
- Talán menne, ha figyelnél. – válaszolta hűvösen.
- Hu Amy amúgy te mióta vagy kém? – kérdezett rá Ügyetlen.
- Én már gyerekkorom óta vagyok az. – sóhajtott egyet, majd intett, hogy üljünk le a pihenőbe. – A szüleim is kémek voltak és ugyanúgy a WPA-hoz tartoztak, de a maffia pár kémje ránk tört és a szüleimet megölték, ekkor én 5 éves voltam. Szaniszló apukám testvére volt és az én kereszt apám. Ő mentett meg engem a maffiától. 7 éves koromban már itt dolgoztam és magán tanuló voltam. 14 évesen már küldetésekre mentem a csoportokkal. 16 évesen már egyedül jártam a küldetésekre. Igazából nem azért lettem kém, mert milyen jó buli, hanem azért, hogy bosszút álljak azon aki a szüleimre küldte a gyilkosokat, Greg Wolfon. Akárhányszor a nyomára akadtam mindig meglépet és egyszer el is kaptam, de… majdnem megölt és akkori társam Dominik mentett meg. Dominik volt az én vőlegényem, de Greg megölte és most adott még egy okot, hogy megöljem. – csuklott el a hangja. Tommal nem tudtunk erre mit mondani, igazából erre semmit sem lehetett mondani. Nyugtatás képen átöleltük és simogatni kezdtük, had sírja ki magát.
- Sajnáljuk. – suttogtam. – Ha gondolod, segítünk elkapni Greget és segítünk megölni őt.
- Ha ha ha!!! Ja majd a zöldfülükkel fogom elkapni a világ legveszélyesebb emberét. – kacagott tovább. – Kedves tőletek, de ez az én küldetésem és szeretném egyedül elvégezni.
- Rendben, de ígérd meg, ha újra rábukkansz a nyomára szólsz nekünk, hogy tudjunk szurkolni. – mondta Tom. Amy lassan ránk nézett és egy bele egyezően bólintott. Most, hogy már tudjuk a történetét jobban teljesítettünk és ő is sokkal türelmesebb volt velünk. Pár nappal később mikor mentünk a WPA-hoz megdöbbentő levelet találtunk a szekrényünknél. „ Kedves Ügyetlen és Kétbalkezes!
Rábukkantam Greg nyomára és most már tuti, hogy elfogom kapni. Ha ne tán elvesznék, szeretném ha abba hagynátok a kémezést, mert… nem szeretném, hogyha ti is úgy járnátok mint én. Szeretném, hogyha Szaniszlónak nem szólnátok. Gondolom itt az idő, hogy eláruljam az igazi nevemet és persze Szaniszlóét. Az én nevem: Nicole Fru Drake, a régi óvodás társatok. Szaniszló igazi neve: Joseph Brad Drake. Remélem minden rendben van veletek és nem haragszotok, hogy ezt nem személyesen közöltem veletek, de nem volt szívem felébreszteni titeket az éjszaka közepén, hisz olyan aranyosan aludtatok.
Minden jót: Nicole”
- Nicole, a régi ovis szerelmem? – kérdezte Tom. Igen Nicole volt álmai nője.
- Ezek szerint. – feleltem. Nicole óvodás korunkba nagyon fiús volt. Mindig velünk lógott, aztán egy nap az óvodában az óvó néni mondta, hogy elköltöztek. Tom… nagyon magába esett.
- Várjál Kétbalkezes, azt írta, hogy nem volt szíve felkelletni minket… nálunk volt. – esett le Ügyetlennek elég későn. – Szóljunk Josephnek…
- Honnan tudjátok az igazi nevem? – szólalt meg mögöttünk egy hang. Nem mertünk megfordulni, tudtuk, hogy ki áll mögöttünk.
1 rész
2011. aug. 1. 0:42 - írta darkydesmodusNos ezt is megbütyköltem így ez is automatikusan fog felkerülni. Remélem elnyeri tetszésetek és komiztok hozzá. Tényleg nagyon jól esne már egy-két komment, hogy tudjam nem hiába írtam meg és foglalkoztam vele :)
Minden jót!!
Darky
The imperfect spies
A tökéletlen kémek
1.rész
Minden nap átlagos, és unalmas. Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden nap, felkeltünk, fürödtünk, felöltöztünk én persze sminkeltem és egy kis kávé után bepattanunk a méregdrága kocsiba és elindulunk a stúdióhoz. Ám akkor még nem tudtuk, hogy ez a nap megváltoztatja lökött bátyám és az én életemet.
- Jól van gyerekek, még egy dalt kell felvennünk az új lemezetekhez és akkor pihenhettek két hetet. – mondta be a mikrofonba flúgos Managerünk, David Josh. Végül is elkezdtük az utolsó dalt, ami az előző lemezünkön is szerepelt. Végül 5 baki után eltudtuk játszani szépen, érzelmekkel telien, csodálatos muzsikát, melyet Gustav, George, Tom a bátyám és én, Bill játszottunk el.
- Hu azt hittem sosem látok szabadságot a naptáramban. – térdelt le a földre Gustav és kezét ima pózba helyezte. – Köszönöm Mindenható!
- Jaj de gyerek vagy, nőj fel végre. – lökte meg hátulról Tom és szerencsétlen Gustav csókot lehelt a koszos padlószőnyegnek, amit mellesleg akaratától függetlenül történt.
- Na Tom gyere, még megkell sétáltatnunk a kutyákat. – forgattam meg szemeimet és karon ragadva idétlen bátyámat kiiszkoltam a stúdióból. Miközben a kocsihoz mentünk, egy szőke hosszú hajú fekete öltönyben és napszemüvegben lévő lány könyökölt a vadonatúj kocsim tetején, mellette meg egy 40 év körüli pacák karba tett kézzel napszemüvegben.
- Elnézést a kocsimnak támaszkodnak megengedik, hogy esetleg…- hirtelen mögöttünk termett egy fekete furgon és a két idegen bátyámmal együtt belöktek a kocsiba. – Hé mit művelnek??
- Fogd be a szád. – szólt rám a nő, és a furgon elindult benne velünk és a rablókkal.
- Szaniszló Neutron vagyok. – mondta a férfi. – Ő itt a kollégám Amy Hewitt az igazi nevünket csak akkor áruljuk el, ha itt lesz az ideje.
- Mit akarnak maguk? – pánikolt be Tom és én is. A két rabló egymásra nézett, majd visszanéztek ránk.
- Mi a World. Protector. Association vagyunk, röviden WPA. Mi titkos ügynökök vagyunk és a világot mentjük meg a gonosztól.
- Milyen gonosztól? – kérdeztem sejtelmesen
- A Maffiától, kincsrablóktól, szökött bűnözőktől és még sorolhatnám. Na akkor válasszatok magatoknak fedő nevet.
- És honnan tudjuk, hogy mind ez igaz? – kérdeztem egyszerre testvéremmel.
- Nézettek a monitorra. – majd a tetőről leereszkedett egy vékony TV és azon egy hatalmas intézmény belsejét pillanthattuk meg. Mindenhol valami kütyüt teszteltek és minden falra rá volt festve feketével, hogy WPA. Azt hiszem öt percen keresztül bámulhattuk a dolgokat, amikor minden elsötétült.
- Hisztek nekünk? – kérdezte a nő. Összenéztem Tommal és bólintottunk.
- Akkor válasszatok már egy fedőnevet és had mennyek már ebédelni. – panaszkodott Szaniszló.
- Én 001 akarok lenni. – jelentette ki Tom erre kedvet kaptam és én is beordítottam, mintha egy meccsen szurkolnék.
- Én 006 leszek!- üvöltöttem a férfi arcába.
- Ja persze, ha te mondod akkor ne csodálkozz a kritizálásokért. – forgatta a szemeit Amy. Kérdőn ránéztem mire ő megmagyarázta. – Ezzel fognak szekálni: 006-os seggedbe lesz majd a faszod. – erre mindenki nevetni kezdett, még én is, bár elég kínos volt.
- Majd kitaláljátok. Holnap elmegyünk értetek és elkezdődik a kiképzés is. Okés?- még mielőtt bármit is tehettünk volna a furgon megállt és kinyíltak az ajtók majd kilöktek minket rajta. – Ja és erről nem beszélhettek senkinek sem. – majd ezzel a szavakkal elhajtottak. Mikor nehezen mind a ketten feltápászkodtunk újra a stúdió előtt találtuk magunkat, a kocsim előtt.
- Hát ti még itt vagytok? – jött ki az ajtón a két G.
- Igen Tom bocsánatot akar kérni tőled az előbbiért Gustav, igaz Tom? – böktem meg.
- Mi van? Ja, igen! Bocsi Gusti.
- Semmi baj. – és elballagott a kocsijához. Mi is követtük a példáját és beültünk a kocsimba és hazamentünk. Egész úton egyikünk se szólalt meg, mindketten elgondolkodtunk a történteken és próbáltuk helyre rakni a dolgokat zavaros fejünkben.
